Kékdegu projekt,
azaz a felelős kékdegu tenyésztésről

A deguk pár évtizede még Chile hegyei között rosszalkodtak, így háziasításuk még az elején tart, a különböző színek csak most kezdenek előjönni.

Alapszínűk a vadas, amit barnának látunk, és egy szőrszálon a fekete-barna-fekete színek váltakoznak. Ez a szín dominánsan öröklődik.

A kék szín a csincsillák standard színéhez hasonló. A szőrszálak alja fehér, teteje ezüstös szürke. Öröklődése recesszív, azaz ha egy állat mindkét gént örökölte a vadas szín fog látszani, bár a kéket 50%-ban örökíti.

A szín csupán az 1990-es években bukkant fel, és nem régen még komoly pénzeket fizettek a ritkaságnak számító kisállatokért, ezért az ebből élő tenyésztők a legolcsóbb, leggyorsabb módot választották szaporításukra: a beltenyésztést.

Így, a kékek között a szőrszínen kívül, egyéb tulajdonságok is rögzültek, például alkatilag karcsúbbak, a kölykök nagyobbak, és igen gyorsan nőnek, de sajnos a beltenyésztés bizonyos betegségekre való hajlamokat is rögzített a degukban. A beltenyésztett deguk hajlamosabbak a nőgyógyászati problémákra, gyengébb az immunrendszerük. Ha valószínűleg beltenyésztett a degunk, egészséges életmóddal nagyon sokat tehetünk érte, de várhatóan többet kell költenünk az állatorvosra, jóval rövidebb ideig élnek, mint a kellően változatos génállománnyal elvárható 7-9 év.

A tisztességes degus társadalom erre a problémára válaszul elítélte a tenyésztésüket, bojkottálta a kék deguk vásárlását.

Azonban a lelkiismeretlen emberek a vadas degukat is képesek beltenyészteni, ennek a nyomait a mentés során számtalanszor látjuk, a tisztességes válasz, nem a szín bojkotja, hanem a származási lapos tenyésztés.

A kék színt egy receszíven öröklődő gén variáns okozza, tehát ha a kisdegu mindkét szülőjétől ezt a gént örökli, akkor lesz ilyen színű. A kék gént viszont nem csak a szemmel láthatóan kék állatok örökítik, hanem a „félvér”, kék és vadas szülők házasságából származó kék-hordozó állatok is. A beltenyésztés okozta problémák viszont már az első ilyen frissített generációban is eltűnnek, hiszen a génekből 2 nagyon különböző verziót kapnak, és örökítenek.

A kék deguk tenyésztéséből ez a fázis, amikor elegendő genetikai variáns épül be ahhoz, hogy ne kelljen mindannyiukat rokonnak tekinteni, még folymatban.

Pedig a felelős kékdegu tenyésztés képlete igen egyszerű!

Kéket - vadassal, aztán a születő kékhordozót - nem rokon kékhordozóval.

Minél több, félvér degura van szükség hozzá, minél több nem rokon vadas degutól.

A kék-vadas házasságból, minden kisdegu biztosan hordozza a kék gént, de látszani rajta a vadas szín fog, cserébe viszont egészségesek, kék természetűek, és növekedésűek lesznek.

Mivel a nőgyógyászati problémák is kevésbé fenyegeti őket, és elvileg több nem rokon lány is hajlandó osztozni egy pasin, én a félkék lányok, kék pasi verzióval próbálkozom, (persze ember tervez, Sziporka választ…)

A kisdeguk egyik génjüket a papától, másik génjüket a mamától öröklik, így két félvér degutól 50 %-ban hordozó-félvér, 25%-ban tiszta vadas, 25%-ban viszont garanciális, tenyésztésre ideális, kék kölykök születnek!!!

A másik lehetőség, hogy a félkék kisdegu mellé kék párt keresünk, így 50 %-ban biztosan hordozó, és 50%-ban tiszta kék kölykök várhatóak. Így minden degu benntartható a kék tenyésztésben, de feleannyi friss gént tudunk bevinni ugyanannyi idő alatt.

Mit tehetünk a kék deguk jövőjéért?

Ha épp nincs degum, de tenyészteni szeretnék: bármilyen nehéz is alkalmas párt találni a kék degukhoz, csak nem rokont engedjünk össze tenyészpárnak! A vadas is jobb megoldás, mint egy rokon, de egy félvérrel tökéletesen mutatnak, és gyönyörű, tarka almokat kaphatunk tőlük!

Ha már tenyésztünk, soha ne adjunk el egy embernek, (kereskedőnek se!) különböző nemű testvéreket, és ha mód van rá, a kisdegukkal együtt a családfájukat is adjuk tovább, a félreértések elkerülése végett…